Részletek

Kategória: CET

Közzétéve: 2012. máj. 25. péntek, 21:38

Szerkesztette: F.S.

Bodó Barna a leányfalui tanácskozásonAz anyanyelvi jogok védelmére és a magyarságismeret kérdésére is ki kell terjednie a közös gondolkodásnak – vélekedik Bodó Barna, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke, aki aktív szerepet vállalt a CET alelnökeként a május 24–25-i leányfalui stratégia-meghatározó tanácskozás megszervezésében. Az erdélyi társaság hetvenhét erdélyi civil szervezet kezdeményezésére jött létre 2005-ben, tagjai létszáma meghaladja a százhúsz főt.

– Mit vár a Civil Együttműködési Tanácskozástól? – kérdeztük Bodó Barnát.

– A CET létrehozatalát én magam javasoltam, amikor a civil hálózatépítés jegyében egy pályázatot nyújtottunk be 2009-ben. Vagyis, hogy készítsük elő a magyar történelmi régiók közötti civilek együttműködésének alapjait. Ezt a pályázatot akkor támogatandónak tartották. Kidolgoztuk a kolozsvári nyilatkozatot, amelyet 257 szervezet írta alá a Kárpát-medencében, s egyetértettek abban, hogy szükség van a közös gondolkodásra.

Időközben sorra jelentkeztek azok a civil szervezetek, amelyek támogatandónak tartották az ötletet: ma Felvidék, Erdély és a Délvidék, mint a három nagy határon túli régió képviseli magát a CET-ben. A szervezetnek most az a dolga, hogy szakterületek szerint megfogalmazza a küldetését. Az együttműködés egyébként egészen mást jelent az anyaországban, mint azon kívül, hiszen ott semmi nem védi az anyanyelvet. Tehát a közös munkának ki kell terjednie arra, hogy az anyanyelvi jogok védelmét miként tudjuk közösen biztosítani. Egy, a mostanihoz hasonló műhelymunka rá tud világítani a konkrét feladatokra.

– Milyennek látja az állam szerepvállalását a civilek támogatásában?

– A nagyvilágban, amikor szinte minden a virtuális világhoz kötődik, akkor a CET kapott egy lehetőséget arra, hogy felületet hozzon létre az interneten: a PolgárPortált. Az irány tehát jó, amit fejleszteni kell. Hosszú távon a határon túli területeken szükség lesz kihelyezett szervezetekre, amelyek képesek lesznek integrálni a különböző szervezeteket és szakterületeket. Határon átnyúló kérdés a magyarságismeret, vagyis annak tisztázása, hogy mitől magyar valaki. Ki kellene dolgozni közösen azokat a lehetőségeket, amelyekkel mindenki magyarnak érezheti magát, aki születését tekintve magyar származású.

– Egyik blogbejegyzésében a Nemzeti Együttműködési Alap pályáztatási rendszerének bizonyos pontjait nehezményezi...

–  Alapvetően üdvözlöm a rendszert, de sajnálom, hogy alanyi jogon nem vesz tudomásul minket – határon túliakat – a mostani rendszer. Muszáj nekünk magyarországi konzorciális partnerrel szerződést kötnünk. Remélem, hogy ezen tovább fogunk lépni, és ha az adott civil szervezet bebizonyította szakmai hozzáértését és a támogatás korrekt kezelését, akkor alanyi jogon is pályázhat.

– Mi a véleménye a Nyirő József újratemetése körüli vitákról?

– Nyirő József személye nem véletlenül vált ki mind a két oldalból érzékenységet. Azonban ha valakit a huszonegyedik században európai polgárnak tekintünk és ő maga azt szerette volna, hogy a szülőföldjén temessék el, akkor két uniós ország között – mint Spanyolország és Románia – Magyarország közreműködésével lehetővé kell tenni. A jelenlegi politikai szempontoktól most nehéz elvonatkoztatni, hiszen választások előtt állunk, ebben az esetben a kormánypártok nem engednek meg valamit, ami miatt potenciálisan támadhatóak volnának. Úgy gondolom, ki kellene várni azt az időt, amikor méltó módon be lehet hozni a hamvakat.

Szilléry Éva