Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója (DK) nem kapott frakcióalapítási jogot. Tovább csücsül a titáncsapat a parlamentben azzal a feldolgozatlan durcás lelkiállapottal, ami egy választás-okozta lelki frusztráltságból fakad: rájuk nem szavazott senki. Ez a feldolgozatlan durci leginkább amúgy Molnár Csaba fizimiskájáról leolvasható - vagy még inkább a volt szocialista képviselő hisztérikus megnyilvánulásaiban lehet tetten érni. Egy titáncsoport és gondolkodásmódja talán megbukott.

Pedig lehet úgy ülni a patkó ellenzéki oldalán, hogy arra büszke lehet az ember. Büszke lehet a független, de beválasztott egyéni képviselő a bejutás teljesítményére (Molnár Oszkár esete). Büszke lehet az olyan párt frakciója is, aki a megalakulását követő választásokon átlépve az 5%-os küszöböt, frakciót alapíthatott (ilyen volt a MIÉP, ilyen most  Jobbik és az LMP). Sőt, ha nem is lehet elégedett, de szégyenkeznie semmiképpen sem kell annak a pártnak sem, amelyik voksait megnövelve több szavazatot kapott, mint korábbi (esetleg győztes) választáson, de az még sem volt elég a diadalhoz (kormányalakításhoz). Ez utóbbira példa a Fidesz 2002-es veresége. Fájó kudarc volt, ráadásul 8 év után láttuk igazán, hogy az elvesztett 8 év valójában minimum két évtized morális, gazdasági, társadalmi válságot, lemaradást jelent Hazánknak. Egy valami azonban elvitathatatlan: kikapni úgy, hogy közben a népszerűség nem csökken, felettébb bosszantó ugyan, de nem jelenti a politikai süllyesztőbe kerülés állapotát.

Szégyenkezni oka annak van leginkább, akit egyszer (és mindenkorra) a választók nagy ívben lesz...avaztak. Akinek durcásan hisztis, hisztérikusan durcás, túlmozgásos és dölyfös, ugyanakkor mesterkélten populista, behízelgő modorát, stílustalan stílusát eldobták a választók. Vagy legalábbis illik meghúznia magát, levonni a közéleti tanulságot. Ezzel szemben Gyurcsány, Baracskai, Ficsor, Kolber, Molnár (ő egy ifjú titán), Oláh, Szűcs Erika és Vitányi (ő egy régi titán) úgy próbáltak frakciót (és a vele járó anyagi pluszt) gründolni maguknak, hogy valójában konkrétan rájuk senki nem szavazott. Listán bejutva váltak le az ugyancsak leamortizált MSZP köldökvezetékéről és progresszív útra lépve magányos bozótharcosként kell végigjárniuk a progresszív baloldaliság ki nem taposott ösvényét. 

Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ők, a DK valami olyasmit képviselnek, amit végleg eldobott, elfeledett a magyar választópolgárok túlnyomó többsége. Az a fajta morális mélypont, amit a szemkilövető megtestesít, ma emberi számítás szerint parlamenti küszöbképtelen. Frakció nélkül maradnak hát a titánok.