1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer

Tartalom frissítve: 2014-10-25 11:49
FacebookYoutubeFeed

Ünneprontók

Beküldő Ozsváth Sándor
Ozsváth Sándor
Ozsváth Sándor még nem töltötte ki az adatlapját
User is currently offline
2013 június 15, szombat
Vélemény

Már ünnepeinket, lélekemelő napjainkat sem hagyják méltósággal megülni! Legyen az szoborállítás vagy egy emléktábla visszahelyezése, a Magyar Művészeti Akadémia közgyűlése vagy Az ember tragédiájának balett-premiere, egy tolakodóan zajos kisebbség, egy „törpe minoritás” mindenbe belerondít. A frusztrált ügyvéd, a téves önértékelésben szenvedő művész vagy a hahás szabadcsapat csinnadrattás produkcióját aztán felkapja a ballib média, kreált vagy vélt sérelmeit azonnal világgá kürtöli, csámcsog és szörnyülködik rajta a külföld, elsősorban a „művelt nyugat”, majd vezényszóra rászabadítják baráti tankjaikat „diktatúrában vergődő” hazánkra - természetesen a demokrácia szent nevében. Sajtót tájékoztatnak Bécsben, Berlinben, Brüsszelben (persze szigorúan csak objektíven!), s mindig, mindenütt ugyanaz a kéttucatnyi „mértékadó értelmiségi” - Jókai Anna szavaival élve: minden mérték nélkül.

 

Itthon elég csak félórát szemlézni a világhálót, figyelve a hozzászólásokat, ott is az említettek kicsinyített másai fikázzák kisebb-nagyobb örömeinket, sikereinket, de belerondítanak bánatainkba is – az euroviziós dalfesztiváltól a Himaláján történt tragédiákig. Többnyire nevesincs és arcasincs megmondók ócsárolnak reggeltől estig, már-már hivatásszerűen.

 

A magyar népi (paraszti) kultúrában, a régiségben is voltak ünneprontók. Néprajzosaink a lakodalmi vígasságok alakoskodói között tartják számon őket, akiknek – általában a hosszúra nyúlt vacsora alatt - az volt a dolga, hogy kifigurázzák az egybegyűlteket, rápirítsanak az ifjú párra, kígyót-békát kiabáljanak a háziakra, s munkaköri kötelességük volt mindezen cselekedetükkel jól megnevettetni a násznépet. De ezek a maiak…

 

A legfrissebb, amin nyelvét köszörüli a fotőjellenzék, az a dunai árvízvédelem. Hogy sikerült megóvni a Duna-mentét, hogy nem volt emberáldozat, hogy szakszerűen működött a védelmi rendszer, hogy hihetetlen összefogásról és segítségnyújtásról tett tanúbizonyságot az ország – ez számukra mind smafu. S reggeltől estig lankadatlanul csúzliznak kedvenc céltáblájukra, a miniszterelnökre (vagy az a bajuk vele, hogy sapka van rajta, vagy ha nincs, akkor meg az)!
Éppen e szellemesnek szánt szösszeneteket olvasom, amikor a rádióban a Dunakanyar védőinek küzdelmeiről tudósítanak, meg arról, hogy az ottani óvónénik felváltva visznek le egy-egy gyermekcsoportot a partra, hogy ők is segíthessenek, hogy kis lapátjaikkal ők is megtölthessenek legalább egy zsákot.

 

Fényesedő szemmel, azóta is gyakran gondolok rájuk. Az ünneprontók meg…

 

Ozsváth Sándor

 

 

 

Értékeld a bejegyzést
Cimkék: Cimkézetlen
Ozsváth Sándor még nem töltötte ki az adatlapját

Hozzászólások

Legfrissebb videóink


Nemzetstratégiai Akadémia: önfenntartó falu - fenntartható vidék IV.Letették a nagyszalontai szórványkollégium alapkövét

Tarlós István: nem ígéretekre kell alapozni, hanem a tényszerűségeket kell megvizsgálniEgyüttműködési szerződést kötött a CÖF és Tarlós István
Feszty körkép

Kovászemberek- Fábry Szabolcs beszélgetései

Békemenet